Kinek ajánlott a masszázs

A masszázs mindenkinek jó lehet, kivéve természetesen azokat, akiknek a masszázs ellenjavallatai alapján, egészségük megőrzése érdekében nem szabad ilyen kezelésen részt venniük.

A masszázs kortól, nemtől, testalkattól függetlenül ajánlható mindenkinek, aki hisz az érintés erejében, egy kis kényeztetést szeretne csempészni a rohanó hétköznapokba, ellazulni vágyik, bármilyen végtag- vagy izomfájdalom nehezíti meg a mindennapjait, vagy hiszi, hogy nem feltétlenül csak gyógyszerrel kell kezelnünk bizonyos panaszokat.

Vannak olyan esetek, amikor a szakszerű masszázs az ellazuláson, relaxáción túl kifejezetten fontos, mintegy terápia jellegű az egészségünk megőrzésében, vagy javításában, az alábbiakban ezekről olvashat.

Ortopédiai, mozgásszervi betegségek krónikus szakaszában, vagy
Reumatológiai problémáknál, a tartó és mozgató szervrendszerben enyhülést adhat.
Központi és környéki idegrendszeri elváltozásból eredő bénulások, vagy ehhez társuló neurológiai betegségek esetén, illetve Friss agyi történések (stroke) rehabilitációjaként.
Krónikus vénás betegségek, és hosszantartó ágynyugalom, immobilizáció esetén fenntartja, és visszaállítja az izmok rugalmasságát, mozgásképességét;
A vérkeringésre, az anyagcserére is pozitív hatással van;
A masszázsnak olyan megelőző hatásai is vannak, amelyek bármely egészséges ember számára előnyösek lehetnek akár élettani értelemben, akár pszichésen nézzük is az elért eredményeket;
Kiemelhető a masszázs során tapasztalható feloldódás,hiszen oxitocin szabadul fel, mely mind a léleknek, mind pedig a testnek nagyszerű ajándék;
A masszázst csak ajánlani tudom olyanoknak, akik a csomóiktól szeretnének megszabadulni, az izomláz megszűntetését szeretnék fáradt izomzatukban elérni, vagy izmaik, bőrük rugalmasságát kívánják fokozni.

A ruházat előtt érdemes a szégyenérzettől megszabadulnia, hiszen a masszőr az Önnel megbeszéltek szerint kezel. Javaslatot tesz arra, hogy hogyan változtathat ezeken a vonásokon, vagy hogyan javíthat életminőségén, de semmiképpen nem ítéli Önt el, hiszen elsődleges hivatása a segítség, az Ön jó közérzetének biztosítása!

Érdemes ezekre a javallatokra és ellenjavallatokra annak figyelmét is felhívnia, akinek úgy ajándékoz masszázst, hogy még nem járt ilyen helyen.
Számára lehet, hogy ez lesz az első alkalom és Önnek, valamint nekem is fontos, hogy milyen élményekkel távozik a vendég a masszázs végén.

A masszázs élettani hatásai

A masszázskezelés az egész személyiségünkre kihat, békét és nyugalmat ad, mely az érintés által egész bensőkben szétárad, és teljes testi és lelki megelégedettséget kelt bennünk. Ezért elsősorban egy oxitocin nevű hormon a felelős.
Tudjuk, hogy ez a hormon az, amely a szoptató anyákban biztosítja az újszülött iránti szeretetteljes kötelék kialakulását.
Mikor a férfiakban és a nőkben egymás megérintése révén felszabadul az oxitocin, jó közérzetük támad.
A masszázs hatására a szervezetben bonyolult, egymással összefüggő élettani változások jönnek létre, melynek kulcsa a központi idegrendszer.
– Az anyagcsere-folyamatok, valamint a regeneráció felgyorsul.
– A szervezet nedv keringése felélénkül, a káros anyagcsere termékek felszívódnak, – csökken a zsír mennyisége.
– A capillárisok megnyílnak, a fokozott Histamin-termelődés hatására az erek kitágulnak, valamint fokozódik a mélyebben lévő sejtek növekedése is.
– A masszázs növeli az izmok összehúzódását, általuk a szöveti nyomást is. Az izmok között futó vénákban emelkedik a nyomás, mely a keringés fokozódását segíti. Ezt nevezzük pumpa effektusnak
– A váltakozó erősségű nyomás a nyirokkeringés gyorsulásához vezet, így csökkenti a sejtek közötti folyadék mennyiségét, a pangásos vizenyő (ödéma) könnyebben felszívódik, valamint elősegíti a méregtelenítést.
– A jobb vérellátás miatt a fájdalomérzés csökken.
– A bőr táplálkozása javul, az esetleges hegek fellazulnak.
– Az elhalt hámsejtek a felszínről eltávoznak, javul a bőr rugalmassága.

A test nagy felületének masszázsa az egész testre hat. Javul a vérkeringés, szívműködés, légzés, anyagcsere folyamatok és az idegműködés. Változik a pulzusszám és a vérnyomás. Fokozódik a vizelet kiválasztás, a testhőmérséklet és a légzés ritmusa.

Egyéb hatások

Abban az esetben, amikor az ingerlő fogások hatására fokozódik a szervezet aktivizálódása, frissítő masszázsról beszélhetünk, míg a nyugtató fogások után a test ellazul, elernyed. Ezt nevezzük relaxáló masszázsnak.
A fáradtság érzés csökken, az izom teljesítőképessége javul, és gyorsan regenerálódik, éppen ezért is javaslom egy ilyen, vagy hasonló kezelés alkalmazását egy olyan munkanap után amikor otthon, vagy egyéb helyen van még feladatunk, hogy ott is maximálisan helyt tudjunk állni.

A masszázs ellenjavallatai

Mivel sokan nemcsak orvosi javallatra látogatnak el hozzám, fontosnak érzem alább összefoglalni, milyen esetekben nem javasolt a masszázs végzése, még akkor sem, ha jóleső érzés lenne maga a kezelés.
Nagyon fontosnak tartom, hogy az előnyök mellett feltüntessem, hogy mikor nem szabad masszázsra jönnie, hiszen a cél a lazítás, a kikapcsolódás, és nem az, hogy néhány perc relaxálásért komoly következményeket kelljen elviselnie.
Kérem, ezeket a pontokat figyelmesen olvassa el, elsősorban a saját egészsége megőrzése érdekében! A lentebb olvasható néhány ellenjavallatot vegye figyelembe, mielőtt ellátogat hozzám!

A legfontosabb szabály, hogy lázas beteget nem szabad masszírozni;
Tilos a masszázs minden olyan betegségnél, mely heveny panaszokkal, fájdalommal, vérzéssel, duzzanattal jár
Óvatosan kezelünk legyengült, leromlott egészségi állapotú személyt.;
Tilos minden fertőző betegség esetén;
Nem masszírozunk, ha a bőrön elváltozás, bőrbetegség van;
Tüdő, mellhártya heveny megbetegedéseiben, TBC fertőzésben lévő beteget sem szabad;
A menstruáció és terhesség alatt a deréktáj masszírozása tilos;
Nem masszírozzuk a vérzékenységben szenvedő beteget (leukémia, haemophilia, scorbut);
Heveny izületi (akut artritis, stb.) és egyéb gyulladások esetén;
Mélyvénás trombózis esetén. (A vérrög elmozdulhat, s máshol okozhat elzáródást, mely a beteg életébe is kerülhet!)
Infarktus vagy anginás roham esetén;
Visszér gyulladás esetén. (varikositas – visszeres csomók)
Fokozott vérzékenységgel járó betegség esetén. ;
Rosszindulatú daganatos betegeknél kizárólag onkológussal történt egyeztetés után kezelhetünk.
Friss traumatikus sérülések esetén (hámsérülés, ízületi sérülés és törés;)
Instabil pszichés állapot, illetve alkoholos, vagy egyéb tudatmódosító szerek befolyásoltsága alatt lévő személyt nem masszírozunk.
Csontritkulás (osteoporosis) előrehaladott fázisában;

A masszázs története

A masszázs szó eredete

A masszázs a legrégebbi gyógyeljárások közé tartozik. A francia massage szó, görög eredetű, massein (dörzsölni) szóból ered, s gyúrást jelent. Az arab mass (nyomni), vagy a héber mases szó is lehet az eredete. Vannak, kik szankszrit származást véltek benne felfedezni.

Nemzetközi története

Valószínűen az emberek önmagukon már ősidők óta ösztönösen alkalmazták a masszázst nyomkodva – gyúrva – simogatva a fájós részeiket, később már tudatossá válhatott. A primitívtől a kulturált népekig szinte mindenütt megtalálhatjuk a használatát.

kínai rajz
Legkorábbi Kínából származó feljegyzés a masszázsról Kong-Fu-tól származik ie. 2700-ból. Orvospapok végezték, s kombinálták a szervezet aktív és passzív tornájával (Tai-Chi). Innét származik az akupresszúra (ujjnyomásos pont masszázs) tudománya is, mely az akupunktúra egyszerűsített változata.

kínai akkupresszúra
Időrend szerinti beillesztés nélkül állítják, hogy innét ered a malajziai „thai masszázs” is, mely különleges kimozgatási technikájával tűnik ki a többiek közül. A mai japán shiatsu csupán hasonló a kínai módszerekhez, energia áramoltatási alapjai közel azonosak, de nyomáspontjai eltérőek. Ázsiai eredetű a ma már hazánkban is ismert Yumeiho masszázs is.

Cook (XVIII. sz.) leírásából értesültünk, hogy Ausztráliában, Tahiti szigetén az őslakosok a fáradtságot dörzsöléssel csillapították, Jáva szigetén pedig fogamzásgátlásra használták (a méhet állítólag mesterségesen hátra hajlították, ha szükséges volt ismét a fogamzás képességére, akkor masszázzsal visszaállították).
Indiában a masszázst egészségügyi és rituális célból is végezték. Illatos olajokkal kenték, dörzsölték be a testet, és utána megfürödtek a szentnek tartott folyó vizében (Ganges). Simították, nyomkodták, gyúrták a test lágy részeit. Arcon kezdték, törzsön folytatták, s a végtagokkal fejezték be. Végtagokon a műveleteket a széli részek felé végezték, mintha ki akarták volna a gonoszt nyomni a testből. (A Thai masszázsnál még ma is fellehető ez irányzat, de inkább végtag kirántás formájában.)

Kelet más ősi népei, az asszírok, babilóniaiak, médek, és a perzsák a masszázst gyógykezelésként használták, főleg sebesült katonáik gyógyítására. San.Herib asszír király udvarából származó alabástromrelief is masszázs manipulációt ábrázol. A zsidók kultikus szent könyvei sok egészségügyi rendszabályt írtak elő a hívők számára, külön utalással a masszázs alkalmazására.

I.e. 460-370.-ben a Görög-római kultúrában, az orvosok a jó levegőt, helyes táplálkozást, testmozgást, gyógyfürdőt és a masszázst ajánlották gyógyterápiaként.

Hippokratész (ie. 460-377) az ókor legnagyobb orvosa, Herodikosz-tól (ie. 482-347.) tanulta a masszázs módszereit. „De officina medici” c. munkájában foglalkozik e témakörrel. A kezdetleges vízgyógyászatot elméleti alapokra fektette. Krónikus betegeknek mozgást, gyógyfürdőt és masszázst javasolt. Ekkor még a mozgás, messze megelőzte fontosságban az egyéb kezeléseket.

Galenus
I.e. 199-130-között a római birodalom legnagyobb orvosa, Galenus (isz. 131-201) átvette Hippokratesz tanait és „Tripsis c. (Egészség megóvásáról c.) művében javallatokat és utasításokat adott a masszázs fogásait illetőleg. A természet maga gyógyít, de az orvosnak kell segítenie a felismerésben és a természetes gyógyhatások adagolásában. A görög származású Oribasius és Aszklepiosz (ie. 128-56) orvos, a római udvarban Julianus császárnál a sportolók (gladiátorok) masszázsával foglalkozott. Enciklopédikus munkájában foglalta össze a máig is érvényes észrevételeit, javaslatait, és gyakorlatát. Celsius a legnagyobb római orvosok egyike, reumás betegek és sérült katonák kezelésére használta a masszázst. Az impérium nagy városaiban, termákban (meleg fürdő) és közfürdőkben végezték javarészt.

Avicenna

Avicenna (isz. 980-1037.) arab orvos tovább vitte Galenus tanait. Az „Orvosi törvények könyvé”-ben többek között pontosan leírja a masszázst, és a hidroterápiával – dietikával összekapcsolt masszázsformákat.

Pehr Henrik Ling (1776-1839) stockholmi svéd vívómester és tornatanár foglalkozott a torna és a masszázs rendszerezésével. Ismertette a masszázs technikáját, hatását és javallatait.(Innét ered a „svédmasszázs” elnevezés is.) Elterjedt Európában és átvették Amerikában. A XIX. században a német Mosengeil és a holland Metzger (1839-1901. aki Ling tanítvány volt) gyűjtötte a korábbi tapasztalati anyagot. 1867-ben adott ki könyvet a masszázsról, melyben felvetették, hogy a masszázsnak a mechanikus hatásokon kívül reflexiós hatásai lehetnek. Hoffa, Németországban Ling módszerét tovább fejlesztette, tapasztalatai alapján leírta, a masszázs helyi és távolhatásait. Ő vezette be a masszázs melletti ízületi mobilizációt. 1893-ban megírt „Masszázs kézikönyve” című munkájában összefoglalta a legújabb technikákat, benne az öt alapfogást, mely ma is meghatározó, ez pedig nem más, mint a simítás, gyúrás, dörzsölés, ütögetés, rezegtetés.

Holbrook Gaskell
1886-ban Gaskell doktor közli, hogy állatkísérletekkel bizonyította azt a tényt, hogy a szervek autonóm motoros beidegzésének szelvényezett elrendezése van. (szegmentáció elve) Gaskell eredményei hatására Head, 1889-1896 között vizsgálatokat végez a bőrtakaró és a belső szervek közötti összefüggéseket illetőleg. Az idegreflektórikus összefüggésekre építve, felhasználta azon lehetőségeket is, és 1898-ban felfedezte, hogy a belső szervek megbetegedéseinél a bőrtakaró bizonyos helyein érzékeny zónák alakulnak ki. Ezek a zónák reflektórikus kapcsolatban vannak a belső szervekkel. 1917-ben Mackenzie, a korábban Gaskell és Head által felismert szegmentális összefüggést továbbfejlesztette. Bebizonyította, hogy a belső beteg, zsigeri szervekhez tartozó szegmentum izomzatában tónusfokozódás és túlérzékenység lép fel. Először diagnosztizáltak vele, majd később kiderült, hogy fordított irányban (kívülről befele), mint terápiás kezelés is hatékony. Szegmentzónás összefüggéseket, és az erre ható masszázs eljárásokat „reflexzóna masszázs”-nak nevezték el.
1929-ben Ruhman bevezette az ujjbegyes dörzsölő, valamint a bőreltoló masszázsfogásokat. Hatástanilag szinte megegyeztek a kötőszöveti masszázséval. Erőteljesen ingerelte a neurális és vegetatív úton befolyásolható képleteket. Szinte ugyanabban az időben (1929-ben) Elisabeth Dicke német gyógytornász Freiburgban, saját tapasztalatain keresztül (érszűkület) jutott az általa megfogalmazott és gyakorolt kötőszöveti masszázshoz.

Ez a technika neurovegetatív úton befolyásolja az emberi szervezet állapotát, zavarát. Freiburgban az Orvostudományi Egyetem klinikáján H. Teirich Leube és W. Kholrausch tíz év alatt kidolgozta a teljes testre kiható kötőszöveti masszázs technikai végrehajtás módszerét.
1952-ben Glaser és Dalicho kutatásaikkal továbbfejlesztették, egyszerűsítették a Mackenzie féle szegment-masszázst (a végtagok kezelésénél). Elméletét és gyakorlatát szakirodalomban foglalták össze.
Vogler az 1928-as évben kezdte „periostealis kezelés” néven a csonthártyakezelést alkalmazni. 1953-ban P. Vogler és H. Krauss német orvosok Lipcsében kiadták a periostealis masszázsról szóló könyvüket, mely a reflexiós zóna masszázs speciális eljárását (csonthártya masszázs) írja le.