1985. március 31-én születtem Vácon, és hosszú, 12 éves kollégiumi éveimet leszámítva, kisebb megszakításoktól eltekintve itt élek Váchartyánban feleségemmel és 4 gyermekünkkel. Középiskolai tanulmányaimat a Neumann János Számítástechnikai Szakközépiskolában folytattam Budapesten.
DE AKKOR MIÉRT MASSZÁZS? KÉRDEZHETNÉ A TISZTELT OLVASÓ.
Majdnem 20 évet dolgoztam informatikai végzettségemnek megfelelően rendszergazdaként , ahol számítógépeket telepítettem családtagjaimnak, barátaimnak, és persze saját magamnak. A legtöbb időt azonban különböző látássérültekkel foglalkozó egyesületekben töltöttem, mint informatikus, és legfontosabb feladataim egyike az oktatás lett.
Segítettem hozzám hasonló látássérülteknek a beszélő számítógépek, telefonok és más ilyen célú segédeszköz használatának elsajátításában.
Egy idő után úgy éreztem, hogy bár segíteni még mindig nagyon szeretek, de az idősebb látássérült emberek nagy része egyre kevesebbszer fordul hozzám tanácsért, a fiatalok pedig beleszületnek az informatika világába, így velük mindig is kevesebb dolgom volt.
A masszázs felé az terelt, hogy családomban súlyos betegség ütötte fel a fejét és gyakran amatőr módon a masszírozás segítségével kellett csillapítanom a fájdalmat.
Nagy meglepetés volt számomra, hogy még képzettség nélkül is mennyit tudtam javítani a mind a fizikai, mind a lelki közérzeten pusztán az érintés erejével.
Ekkor határoztam el, hogy masszőr leszek mert ezzel tudok a leghatékonyabban segíteni az emberek testi és lelki problémáin.
Az, hogy az ember fogyatékossággal élve saját vállalkozásba kezd, akarva-akaratlanul szemléletet formál, ugyanígy a vakságból adódóan a rengeteg beszélgetés egyben példamutatás is az életemben.
Elég arra gondolnunk , hogy ha valaki csak az egyes élethelyzetekben, az általam alkalmazott egyéni megoldásokra kérdez rá.
Meggyőződésem, hogy az ilyen természetszerű kérdések és az azokra adott egyértelmű, őszinte válaszok viszik előre a világot.